- Kelek, csak még 5 perc...- szuszogtam, de anya addig nem tágított, amíg fel nem keltem. Miután kiment, feltápászkodtam az ágyamban, magamra terítettem az ágyam mellett heverő puha fürdőköpenyemet és elindultam a fürdő felé. Beálltam a zuhany alá, megmosakodtam, fogat mostam és feltettem egy egyszerű sminket. A hajamat teljesen egyenesre kivasaltam és felgumiztam a fejem tetejére. Visszamentem a szobámba és kerestem egy fekete cicanadrágot, egy kék Converse-t és egy ujjatlan fehér-fekete pólót. Magamra kaptam ezeket a ruhadarabokat és lementem a konyhába, ahol anya éppen gofrit sütött, apa pedig a kávéját iszogatva újságot olvasott.
- Jó reggelt mindenkinek!- nyomtam puszit apa arcára és anya mellé léptem, hogy segítsek neki. Megpuszilta a homlokomat és a kezembe nyomott egy adag gofrit csoki szósszal.
- Jó reggelt! Eljönnek ma Darrensék Los Angelesből. Vanessa, segítesz főzőcskézni?- mosolygott anya, én meg nagyokat bólintottam. A Darrens házaspár nagyon kedves és van egy velem egyidős Melanie nevű lányuk, akivel jól kijövök. Leültem apa mellé és betömtem a számba egy gofrit.
- Hány órakor jönnek?- engedte le az eddig olvasott újságköteget lassan apa.
- 7 órára.- tett le egy tányér gofrit anya az asztalra és Ő is leült. Apa maga elé húzta az ételt és enni kezdett.- Én 5-re haza érek!- szólalt meg végül, amit anya nagy mosollyal díjazott.- De most indulnom kell, mert elkések!- ugrott fel az óráját nézve, anya is felállt és kikísérte a kapu elé. Én addig betettem a koszos tányérokat a mosogatóba és letöröltem az asztalt.
- Mi lenne, ha elmennél a boltba, bevásárolni a vacsorához?- nézett rám anya, Én meg persze rábólintottam. Úgy döntöttem, hogy nem öltözöm át a vásárláshoz, ezért csak egy, a cipőmhöz illő kék kardigánt húztam magamra.
- Akkor elmentem!- kiabáltam be a konyhába.- Kicsim, a lista!- szólt utánam anya az ajtóban és a kezembe nyomott egy papírt. Futólag átnéztem a listát és zsebre téve azt, elindultam a bolt felé.
Egy dobozos tej... pudingpor... csokoládéreszelék és tejszínhab.- elgondolkozva dobtam a bevásárlókocsiba a többi bepakolt áru mellé az előbb említetteket. Végül a pénztárhoz araszoltam és miután a pénztárosnő beütötte az árakat, átnyújtottam a bankkártyámat. Beírtam a Pin-kódot és négy nagy zacskóval megrakodva elindultam haza felé. Egyszer csak valaki hátulról meglökött és az összes cuccal a kezemben előre buktam. Egy lány sipítozva elrohant mellettem és egy kapucniban és napszemüvegben feszítő ember felé vette az irányt. Egy papírt nyújtott át neki, Ő aláírta és amint a csaj odébb állt, a kapucnis felém vette az irányt.
- Jól vagy?- vette le a szemüvegét és mélyen a szemembe nézett. Láttam már valahol ezt az arcot, de hirtelen nem tudtam hova tenni.- Nem ütötted meg magadat?- segített fel a földről és összeszedtük az éppen maradt bevásárló szatyrokat.
- Köszi, jól vagyok!- mosolyogtam, miközben leporoltam a nadrágomat és átvettem két zacskót az ismeretlen jótevőmtől.
- Egyébként, én Harry vagyok! Harry Styles!- mutatkozott be, miközben hazafelé ballagtunk.
- Vanessa! Vanessa Dawn!- mutatkoztam be Én is. Amíg elértük a házamat, átvettem tőle a zacskókat.- Köszönöm, hogy segítettél Nekem!
- Nincs mit!- kacsintott és integetve elindult az úton.- Egy pillanat!- fordult meg hirtelen. Kíváncsian tekintettem rá, Ő folytatta- Megadod a telefonszámodat?- ért elém és félénken pásztázta az arcomat. Bólintottam, mire elővette az Iphone-ját és a kezembe nyomta. Beírtam a számomat és visszaadtam a készüléket.
- De csak úgy ér, ha Te is megadod!- mosolyodtam el és a kezébe adtam a saját Iphone-omat. Mosolyogva beütötte a nevét, majd a telefonszámát és átnyújtotta a telefont.
- Akkor szia!- köszöntem el, Ő meg megölelt, nem ki meglepődésemre és elköszönt.
- Szia!- kacsintott. Amikor eltűnt az utca végén, lassan, mosolyogva bementem a konyhába.
- Jaj, hol voltál?- nézett rám aggódva anya- Minden rendben van? Miért maradtál olyan sokáig?- kérdezgetett.
- Találkoztam egy fiúval.- ültem le anyával szembe, az egyik bárszékre.
- És hol találkoztatok?
- A bolt előtt valaki nekem jött, Én elestem, Ő meg, Harry odajött hozzám és segített hazahozni a dolgokat.- Anya is mosolygott, de később már nem került elő ez a téma. Rádiót hallgatva, félig táncolva főztünk és együtt énekeltünk. Kb. 3 óra alatt készen is voltunk.
- 5 óra van.- jegyeztem meg.
- Akkor tegyünk rendet!- ajánlotta anya.
- Rendben!- bólintottam és elindultunk a nappaliba. Anya porszívózott, felmosott és törölgetett, Én meg elhelyeztem az összehajtogatott takarókat és megigazítottam a párnákat.
- Azt mondtam, hogy 3 napra itt alszanak, Nálunk?- nézett rám anya. Én bolondként ugrándoztam és alig bírtam magamat leállítani.
- Felhívom Alice-t, hogy jöjjön át hozzánk és Melanie-val tudunk egy pizsi party-t rendezni!- lelkesedtem, amit szerencsére anya sem tiltott meg.
A nappali, a fürdőszobák és a konyha kipucolása után a vendégszobába mentünk és azt is rendbe hoztuk. Pont fél 6-kor befutott apa is és még rendet tett a dolgozószobájában, Én és anya csináltunk 3 féle lekvárral töltött édes sütit, csináltunk egy sós és egy sajtos pogácsát 4 tepsivel és muszáj volt még narancsos fehér csokival töltött brownie-t gyártanom, mert e házi recept az egész családban tarol, ha vendégség van. Apa lejött, végigkóstolgatta a süteményeket, amit mi kivittünk a nappaliba. Még apa és Én átöltöztünk, anya megterített és kipakolta az ételeket az ebédlőbe. Idő közben Ali is megjött, ezért letusoltam és átöltöztem.
Ezt vettem fel:
Alice ruhája:
Pont kihúztam a szememet, amikor megjelent az ajtóban Alice. Mosolyogva mellém lépett és kijavította a sminket.
- Mikor jön Mel?- kérdezősködött.
- 7 órára érnek Londonba. Anya már nagyon készült és 3 napig maradnak is!- együtt örültünk, mert Alice is gyerekkora óta ismeri az unokahúgomat, régebben is mindig együtt játszottunk, aztán Melanie-ék Los Angeles-be költöztek és csak telefonon tudtunk beszélni.
- Annyira várom már, hogy ide érjenek!- toporzékoltunk egymás mellett.- De Én elfelejtettem pizsamát hozni!- jutott Ali eszébe, hogy otthon felejtette az említett ruhadarabokat.
- Nem gond, majd Én adok ruhát.- jelentettem ki, amikor lenn csöngettek. Mit az alpesi birkák, úgy száguldottunk le a lépcsőn és a már előszobában álló Mel nyakába ugrottunk.
- Olyan jó újra látni titeket!- ölelgetett össze minket az uncsi tesóm, amíg a felnőttek puszival öleléssel köszöntek.- Egy pillanat, van egy meglepetésem számotokra!- engedett el minket Melanie.- Eljött velem Lilly is!- konferálta fel az L.A. beli legjobb barátnőnket, Liliana-t.
- Lilly! Ölelgettük Őt is össze, aztán Mrs. Darrens és Mr. Darrens is üdvözölt minket a szokásos "puszi, ölelés, de megnőttél" szöveggel. Alice-t sem kellett bemutatni, mert Ő is volt már a Darrens háznál, kissebb korában.
Melanie ruhája:
Lilly ruhája:
A köszöntés után anya körbevezette a vendégeket a házban, addig apa és Mr. Darrens, azaz George hátul maradtak és az üzleti ügyekről beszélgettek. Később lementünk az étkezőbe és hozzáláttunk a vacsorához.
- És van egy golden retriverem otthon!- mesélt Lilly, még kivonultunk a nappaliba és halk zene mellett, sütit falatozva beszélgettünk. Persze lassan mindenki elszállingózott, apa és George bácsi a dolgozószobában beszélgettek tovább, Mary néni és anya pedig a konyhában recepteket cserélgettek. Mi úgy döntöttünk, hogy kipakoljuk Mel és Lilly ruháit, aztán elkezdődik a csajos pizsi party.
- Ha már Londonban vagyunk, megnézhetnénk a várost!- adta az ötletet Melanie, miközben egy bőröndöt nyitott fel.- Shoppingolhatnánk is!- kacsintott, mire mind nevetni kezdtünk. Gondolkoztunk még azon, hogy elmegyünk egy koncertre, vagy hasonlók, de Mel nem hagyhatta ki, hogy meglátogassa a régi barátait, akik Londonban élnek.
- Akkor pattogatok még kukoricát!- szóltam be a három lánynak a szobámba, akik a pizsamáikat vették éppen fel.
- Oké!- hallottam még a lépcső tetejéről Lil hangját. Négy nagy sós és sajtos kukoricát pattogtattam ki, addig a lányok párnákat, takarókat és vígjátékokat hoztak le a nappaliba. Alice segített kivinni egy nagy tálcán a kólát és a kukoricát, aztán betettünk egy vígjátékot a házimozi lejátszójába és kisebb, nagyobb sikerrel végig néztük, közben persze egy csomót dumcsiztunk.
- Párna csatázunk?- vetette fel csodás ötletét Alice, aztán egymást dobálva rohangáltunk a nappaliban és egy csomót nevettünk, azon, ahogy a másik elterült a földön, vagy hasonlók. Anyáék elmentek egy elegáns étterembe, mert már az első fél órában tőlünk zengett a ház.
- Én mindjárt bealszok.- nyúlt el a kanapén Mel, miután eldöntöttük, hogy döntetlen lett a csatánk kimenetele.
- Mi is.- helyeseltünk.
- Akkor aludjunk!- vágta rá Lilly két ásítás közben.
- Mi sem megyünk fel a szobánkba.- néztem Ali-ra, aki bólintott. Lefeküdtünk, ki a kanapéra, ki a földön lévő paplan kupacra.
Amikor már mindenki elaludt, az ablak felé fordultam és a holdfény által bevilágított eget kémleltem. Azon gondolkodtam, hogy Harry, aki a One Direction banda tagja, miért pont nekem segített. Vagy annak a cicababának köszönhetem, aki fellökött, hogy Harry-t az utamba sodorta az élet. Nem sokáig gondolkodtam ezen, mert a szempilláim elnehezedtek és végül Én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése