A telefonom csörgésére ébredtem. Még felvettem, megnéztem, hogy már elmúlt 10 óra is.
- Haló!- szóltam a készülékbe álmosan.
- Jó reggelt!- hallottam a vonal túlsó végén Harry hangját. Mindjárt elszállt az álmosságom.
- Neked is!
- Arra gondoltam, hogy talán elmehetnénk valahova.- most randira hív? Na ná, hogy elmegyek!
- Rendben, Nekem lenne kedvem hozzá.- mosolyogtam.
- Akkor 7-re érted megyek!- köszönt el és letette.
- Szia!- Beszéltem a hívás befejezését jelző telefonnak.
- Ki volt az?- kérdezősködött Alcy, aki idő közben felébredt.
- Á semmi, csak randira megyek Harry Styles-al!- legyintettem megjátszva azt, hogy ez hétköznapi dolog, aztán min a ketten ugrálva sikítozni kezdtünk. Erre Mel és Lilly is felébredt és miután megtudták, hogy hova megyek és kivel Ők is velünk örültek. Igazi barátnők.
- Akkor el kell mennünk vásárolni!- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Mel később, amikor már a párnákat vonszoltuk fel a lépcsőn, be a szekrényekbe.
- Én benne vagyok!- kacsintott Ali, de ez a nézése valami olyasmit jelent, hogy "Vigyázz, te lány, mert Alice Whiles-sel mész vásárolni!".
- Mi is!- jelentettük ki egyszerre Lil-el a válaszunkat. Még bepakoltuk a ruhákat a gardróbokba és a cipőket különösen nagy óvatossággal helyeztük el.
- Lányok, mi volt ez a nagy sikítozás?- jött be a szobába George bácsi kómás fejjel, a kék fürdőköpenyében.
- Semmi, apa! Csak felébredtünk!- mondta Mel, miközben az ásítozó apjára pislogott nagy boci szemekkel.
- De halkabban! Linet és Mary elmentek a reggeli alapanyagait megvásárolni. De Én megyek és átöltözök.- húzta be maga után az ajtót Melanie apukája. Mi kicsit sem engedtünk a hangerőből, tovább beszélgettünk, röhögtünk. Végül mind átöltöztünk normális ruhákba.
Vanessa ruhája:
Alice ruhája:
Melanie ruhája:
Lilly ruhája:
- Jó reggelt!- köszöntünk kórusban.
- Jó reggelt! Szólnátok az apáknak, hogy mindjárt kész a reggeli?- nézett ránk kedvesen Mel anyukája. Lilly meg sem várta, hogy eldöntsük, hogy ki menjen, elrohant és két perc múlva visszatért az említett apukákkal.
- Akkor együnk is!- jelentette ki anya, mikor már mindenki az asztalnál ült.
- Nekünk lenne egy bejelentésünk.- nézett fel apa a tányérjáról- George Los Angeles-i vállalkozásai nem nagyon profitálnak.
- Ezért úgy döntöttünk, hogy ha szeretnétek, Londonba költözhetnénk és akkor egy közös vállalkozást nyithatnánk Davis-sel.- fejezte be George bácsi. Először mindenki elcsodálkozott, de anya megemlítette, hogy egy utcával odébb van egy szép, eladó ház, ami jó lehet a családnak.
- De mi lesz Lilly-vel?- kérdeztük meg a fenőtteket, amikor láttuk a szomorú barátnőnk arcát.
- Ha az Ő szülei is belemennének, velünk költözhetne!- mosolyodott el Mary néni- de hogy győzzük meg a családot?
- Könnyen, hiszen csak annyit kell mondani, hogy London most jobb álláslehetőségeket kínál a fiataloknak és így Liliana sem marad egyedül Los Angeles-ben.
- Mi úgy is vigyázunk Rád, drágám!- mosolygott Mel anyukája.
- Akkor ezt meg is beszéltük!- ujjongtunk, aztán a reggeli további részében az új ház felkereséséről, meg hasonlókról beszéltünk.
- Elmehetnénk valamikor megnézni a házat.- adta az újabb beszédtémát Mary nénikém.
- Az jó ötlet, legalább segítenék berendezni a házat!- lelkendezett anya, aki eredetileg lakberendező, de miután megszülettem, már nem dolgozott sokat.
- Csodás ötlet!- szépen be lehetne rendezni!- bólogatott anya ikertestvére. George bácsi és apa meg nem nagyon szólt bele a ház kinézetébe, mert anya úgy sem engedte volna. Mi megbeszéltük, hogy vásárolni megyünk, aztán anya megkért, hogy a randim előtt segítsünk nekik bútorokat venni.
- De 6-ig mindenképpen haza kell érnünk!- emlékeztettem a lelkes anyukámat, aki csak bólintott.
- Menjetek vásárolni, most van 12 óra, akkor 2-re értetek megyünk a pláza elé.- emlékeztetett anya.
- Jó szórakozást lányok!- köszönt el Mary is, mi meg beszálltunk apa mellé az autóba, Ő meg elfurikázott minket.
- Először nézzünk neked randis ruhát.- húzott be az egyik üzletbe Mel és velem együtt nézett szét minden polcon. Addig Ali és Lil cipőt néztek nekem és néha felmutattak 30 centiméteres sarkú platformokat, amiben még a cicababák királynője sem tudna menni. Végül egy fél boltnyi ruhával betuszkolt 3 jó barátnőm egy próbafülkébe és egyenként felpróbáltam mindent. Egyet Lilly és Ali kedvéért vettem meg, egyet Mel miatt és egy meg nekem tetszett meg nagyon. Ezután vettünk 6 pár platform cipőt és közben másik 3 barátnőmnek is gyarapodott a ruhatára.
- 2 óra lesz három perc múlva nézett az órájára ijedten Ali, mire mint a bolondok, úgy rohantunk a pláza főbejárata elé. Nem sokára egy sötétített ablakú, fekete BMW sportkocsi állt meg előttünk, mi meg bepakoltuk a szatyrainkat hátulra és beültünk.
- Sziasztok! George teljesen odavan, hogy Londonba költözünk! Ezt az autót egy éve vette és most végre használja is!- nevetgéltek anyáék, mi meg hátul azon voltunk, hogy ne nyomjuk a másikat halálra. Fél óra kocsikázás után megérkeztünk egy kívülről is gondozásban tartott, szép nagy épület elé.
- Gyertek!- vezényelt anya, amikor végre mind kiszálltunk az autóból.
- Szerintem először a nappaliba való dolgokat nézzük meg!- mondta anya, mi meg elindultunk a hálószobák részlegére, hogy berendezést nézzünk Mely és Lil szobájába. Unokahúgom mindenképpen arany és fehér bútorokat akart, bézs színű fallal. Találtunk is egy szépen berendezett szobarészletet, amibe Mely egyenesen beleszeretett. Utána egy világos zöld szobát kerestünk, amit találtunk is, Lilly-nek. Anyáék már bepakoltatták a költöztető kamionba a nappali, a konyha és a fürdő szoba berendezési tárgyait. George bácsi és apa már megvették a házat, ezért holnap már jönnek a festők és be lehet rendezni.
- Gyerekek! Ezek azok a szobák?- jöttek oda hozzánk anyáék.
- Igen!- bólintottunk és megmutattunk egy szép, felnőtteknek való hálószobát.
- Egy nagyon szép!- nézett körül Mary néni a látványszobában.
- Valóban! Akkor szólok az embereknek, hogy a gardróbba való szekrényeket és a kiválasztott háló szobák berendezését is pakolják fel.- indult el anya az emberek felé. Fél óra múlva már az autóban ültünk és a költöztető kamionnal a nyomunkban vezettünk a ház felé.
- Alice! El fogok késni!- kapkodtam a levegőt, miközben a barátnőm szenvedését figyeltem, ahogy felvisz egy óriási vázát az emeletre.
- Jól van, menjünk. Mel, Lilly! Indulunk!- kiabált fel az emeletre a két másik barátnőmért, akik egy pillanat alatt leértek mellénk és végre indulhattunk is.
- Gyere, Vans! Meg kell csinálnom a hajadat!- taszigált ki a fürdőből Lil, aki akár fodrásznak is elmehetne.
- Siess, Lilly, mert sminkelnem is kell.- állt mellém Mely.
- A cipőnek is tökéletesnek kell lennie!- turkált a gardróbomban Alice a megvásárolt cipőket keresve.- Megvan!- rohant oda hozzánk és elém tett egy szép platformot.
- Kész!- konferálta fel művét Lil. Tényleg szép lett. Enyhén begöndörítette és feltűzte a szőke hajzuhatagomat. Ezután Mely megcsinálta a sminkemet és készen voltam.
Vanessa ruhája:
Készen álltam a tükör előtt és legalább negyvenszer meghallgattam már a lányokat, hogy hagyjam, hogy legalább a konyha ablakából nézhessék a hús-vér Harry Styles-t. Pontban 7-kor csöngettek, a lányok beszaladtak a konyhába és ott sutyorogtak, Én meg lassan kinyitottam az ajtót. Ott állt előttem vaj színű nadrágban, fehér pólóban és egy fekete zakó felső részében.
- Szia! Gyönyörű vagy!Mehetünk?- nézett rám, Én meg azon dolgoztam, hogy ne piruljak el.
- Szia! Mehetünk.- néztem én is a szemébe. Elvezetett egy fekete, sötétített ablakú terepjáróhoz és kinyitotta az ajtaját nekem.- Köszönöm!- válaszoltam és beültem. Amíg a kormány elé beült, Én ezerszer ájultam el, majdnem. Az autó motorja felbőgött és elindultunk.
- Hova viszel?- kérdezősködtem, mert nem bírom, ha valamit nem tudok.
- Majd megtudod!- mosolygott.
Egy elegáns étterem előtt szálltunk ki. Kinyitotta az étterem ajtaját és akkor láttam, hogy csak egy asztal van megterítve, két főre és mindenhol virágok, meg gyertyák díszelegnek.
- Tetszik?- nézett rám és kihúzta az egyik széket, hogy üljek le. Miután leültem, még egyszer megcsodáltam mindent, maj válaszoltam.
- Ez csodaszép!- Ő elmosolyodott és addig beszélgettünk, még ki nem hozták az étlapokat.
- Én egy rántott húst kérek krumpli pürével.- Harry elmosolyodott és Ő is rendelt.
- Mivel nem akarok mást enni, mint a hölgy, Én is rántott húst kérek.- kacsintott felém, aztán a pincér távozása után tovább beszélgettünk.
- Mit szeretsz csinálni?- kérdezett meg.
- Hát, szeretek rajzolni, filmet nézni és zenét hallgatni.
- Szereted az állatokat?
- Igen, de most nincs semmilyen állatom, mert fél éve meghalt a kutyám, akit három éves koromban kaptam.- gondoltam vissza Holly-ra, de nem ebben a pillanatban akartam újra sírni miatta.
- Nagyon sajnálom!
- Semmi baj, már túlléptem rajta!- mosolyogtam.- Na és Te? Mit szeretsz csinálni!
- Mindenem az éneklés, tehát azt!- mosolygott lelkesen. A beszélgetést evéssel összekötve folytattuk.
- Gyere! Mutatok valamit!- segített fel Harry, miután befejeztük a vacsoránkat.
- Mit mutatsz?- kézen fogott és egy lépcső felé vezetett. Felmentünk rajta és akkor elém tárult a látvány. Egész London. Harry kivezetett a szabadba, ahol még jobban megcsodáltam a várost.
- Vanessa!- jött egyre közelebb hozzám Harry, még már a göndör fürtjei az arcomat csiklandozták.
- Igen?
- Csak annyit akartam mondani, hogy...- puha ajkait az enyémre tapasztotta és lassan megcsókolt.- azt hiszem beléd estem.- mosolyodott el, miután elváltunk egymástól. Elmosolyodtam, mire szorosan magához ölelt és kéz a kézben lesétáltunk az étterem elé, majd beültünk az autóba.- Haza vihetlek?- azzal elindította a kocsit és haza vitt.
- Köszönöm Harry! Mindent!- mosolyodtam el. Újra megcsókolt.
- Jó éjszakát!- nézett a szemembe.
- Neked is!- öleltem meg, aztán elindultam a ház felé. Ő megvárta, még beértem, aztán mosolyogva beült az autóba és elhajtott.
- Na mi volt?- visítoztak a lányok.
- Mindent elmondok reggel, mert szörnyen fáradt vagyok!- mosolyogtam boldogan, aztán felmentem az emeletre és egyenesen be a fürdő szobámba. Le vetkőztem, beálltam a zuhany alá, aztán fogat mostam és leszedtem a sminkemet. A hajamból kiszedtem a csatokat, felvettem egy csipke bugyit és egy hosszabbított pólót kaptam magamra. A hajamat kontyba fogtam és az összes villany leoltása után félálomban dőltem be a finom, puha ágyamba. Hamar lecsukódtak a szemeim és fáradtan, de boldogan aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése